Mint sok kultúrában, a teknős a görögöknél is felbukkan. Még pedig egy az egyik főbb istenüknek a történetében jelentős szerepe van. Nézzük is meg, hogy miért.
A Mítosz szerint Zeusz egy éjjel meglátogatta Atlasz lányát, Maiát, aminek meg is lett a gyümölcsöző eredménye: Hermész. Hermész már gyermekkorában is nagy csibész volt. Egyik nap meglátta Apllón csordáját és elhatározta, hogy ellopja. A csordát úgy hajtotta el, hogy hátra fele terelte be őket barlangjába így azok hátra fele hagytak nyomott, saját magának pedig ágakból csinált lábbelit faágakból, így eltüntetve minden nyomát. Útközben talált egy teknőst akit megölt (a kegyetlen gyilkos!) belsőségeit kiszedte, és húrokat erősített páncéljára. Miután visszatért barlangjába, kettőt a marhacsordából feláldozott, a szokásoknak megfelelve tizenkét részre osztva az isteneknek.Ezután mintha mi sem történt volna visszafekszik bölcsőjébe. Reggel Apollón észreveszi a turpisságot és számon kéri Maián a marhacsordát. Hermész és Maia azzal védekezett, hogy szegényke még gyermek. Apollón tehetetlen dühében Zeusz elé viszi, aki mindent látott fölülről. Hermész ravaszul védekezik és egyben kihasználja az alkalmat, hogy helyet kérjen az Olümposzon. Megemlíti, hogy feláldozott 12 állatot az isteneknek. Erre az istenek meglepődve mondják, hogy ők csak 11-en vannak. Hermész erre gyorsan rávágja, hogy az egy tizenkettedét ő ette meg az áldozatnak, pontosan annyit amennyi megilleti őt. Zeusznak ez annyira megtetszik, hogy megtette a szónokok, utazók, és tolvajok istenévé. De Apolló nem hagyja magát ő továbbra is követeli vissza a nyáját. A heves vitát egyszerre csak megszakítja Hermész egy gyönyörű dallammal, amit a teknőspáncélból csal ki. Apollónnak annyira megtetszik, hogy felajánlja a nyáját, és a pásztorság tudományát az új hangszerért cserébe. Az teknőspáncélból és húrokból álló hangszer neve pedig nem más mint a lant. Hermész felbátorodva sikerén gyorsan farag egy fuvolát, amiért cserébe Apollóntól a jövőbe látás tudományát és egy aranybotot kap- ennek segítségével vezeti a halottakat Hádész palotájához. De Hermész még mindig nem elégszik meg, megkér Zeuszt, hogy nevezze ki hírnökének, cserébe ő soha többet nem fog lopni és hazudni. Zeusz eleget tesz a kérésnek, és Hermész ekkor kapja meg szárnyas sisakját és szandálját.
Láthatjuk, hogy hála szegény teknősnek Hermész nem csak megtudott békélni az istenekkel, de még tudásra és ajándékokra is szert tett. És ha ez még nem lenne elég az egész világ gazdagodott egy csodás hangszerrel a lanttal - és ezzel a csodás történettel.
Teknőseimet évek óta igyekszem társas lényekké nevelni, ezért kitaláltam egy kiváló módszert arra, hogy megszokják jelenlétem. Ez pedig a séta. A tevékenységet általában a szobámban folytatjuk és az esetek többségében nem én végzem a mozgások nagy részét. Az egyik teknőst kiveszem az akváriumból és lerakom a földre. A pillanatyni ijedség után a) vagy ijesztő sebességgel elkezdenek sprintelni vagy b) nem csinál semmit. Vegyük például Húsvétot az egyik teknősömet. Ő nagyon ijedés, általában a menekülést alkalmazza, illetve alkalmazná ha hagynám. De mivel nem szeretném, hogy valamilyen sötétben találja magát valami elfeledett LEGO fejjel vagy ceruzával (ami az étvágyát nézve igen veszélyes lehet) ezért egy gyors mozdulattal fölemelem és visszahelyezem eredeti helyzetébe- ahonnan elmenekült. Ezt még ötször hatszor megismételjük mire feladja. Akkor viszont észreveszi, hogy ott vagyok és megpróbál megmászni. De mivel a teknős karom bemélyedés a lábba vagy kézbe nem szerencsés ezért egy takaróval letakarom magam, és a kis drága azon kapaszkodik felfelé. Vízi állat ellenére meglepően jó és gyors mászó, de nem hagyom, hogy figyelmem ellankadjon hiszen balesetek bármikor történhetnek. Miután megunta a mászást nem marad más mint a labdázás. A kb tojás nagyságú labdát gurigatja, támadja és megmássza. Ha ennek is vége akkor zsupsz vissza az akváriumba. Na de mi van Karácsonnyal? Ő a nyugis típus. Lepihen a szőnyegen, néha komótosan sétál pár lépést majd lefekszik. Rám nézz, már a mászás gondolatától és fáradt lesz és elmegy az ellenkező irányba. Ha netalán labdát guritanék felé, ő behúzza fejét és farkát és úgy pihen. Húsz perc után általában feladom, hogy bármilyen társas aktivitásra rávegyem és hagyom lenni. De, hogy miért is csinálom ezt rendszeresen? Egyrészt a mozgás miatt, másrészt, hogy szokják a jelenlétem. Végül pedig, egyszer egyszer nekik sem árt megszáradni, nem tesz nekik jót ha csak vízben vannak éjjel nappal.Ha te is kedvet kaptál, hogy megsétáltasd kis jószágodat ne feledd, hogy max harminc!! percig hagyd őket kint. Figyelj oda, hogy ne egyenek meg semmit, és amennyire tudod tisztítsd le őket mielött visszarakod őket. A szoba ne legyen hideg, és mindig figyelj rájuk! Ha ezekre odafigyelsz nagy baj már nem lehet:)
lhatatlanság italát, rájöttek, hogy az a Tejóceán mélyén van. Ezért az istenek azt találták ki, hogy kiköpülik azt az óceánból. Ehhez a szent Mandara hegyet fordítottak csúcsával lefelé az óceánba, és Vászuki kigyót használták köpülőrúdnak. Elkezdődött a köpülés, igen ám, de a hegy beleragadt az óceán talajába. Végül Visnu, más megoldás nem lévén, felvette teknős alakját, lement a Tejóceán mélyére és kiemelte a hegyet, De, hogy több baj ne legyen ezért meg is tartotta. A hegyet. Egyedül. Végül az óceán elkezdte kiadni a kincseit: drágaköveket, a vizek istennőjét, habok leányait, paripákat, csodatévő tehenet, a Csodafát, a Holdat, még csomó más isten és végül de nem utolsó sorban a az istenek orvosa Dhanvantari kezében a halhatatlanság italával. Így lettek halhatatlanok az istenek. Hála Visnunak a teknős alakú istennek.
